Szeretetküldö szolgálat:)
2009 január 14. | Szerző: jane_wonda
Jajjj leányok, leányok.. Tényleg jó érzés volt olvasni a soraitokat!! Amikor elkezdtem blogolni, nem gondoltam, hogy össze fogok ismerkedni ilyen sok szuper, jófej, aranyos emberrel:)) Szerintem ki lehet jelenteni, hogy mindegyikönket érdekel a másik sorsa, és még van hogy nap közben is gondolunk a másikra, hogy na vajon épp mi lehet vele.. Nálam mindenképpen ez van. Az összes ember akit olvasok, vagy akinél kommentelni szoktam eszembe jut napközben is :)) Persze kár-kár, hogy nem tudunk “gyakran” összefutni, de én azt hiszem így is a szívembe zártam már mindenkit 🙂 Köszönöm a kedves sorokat, de tényleg.. és most nézzük miröl is van szó..
“Igazából nem is jó szó rá a díj – szóljon, akinek eszébe jut rá jobb 
kifejezés – inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: Ha blogolsz, hiszel a ‘proximitásban’ a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!”
Mivel nagyjából mindenki kapott már ilyet, ezért én csak azt szeretném leírni, hogy kit miért szeretek olvasni (na jó persze ez azzal jár, hogy szívem szerint Nekik ítélném oda ezt a “díjat”, de ez most mellékes;) )
TopSecret:
Mert benne magamat látom két évvel ezelőtt:) Ugyanezeket a “butaságokat” követtem el én is, és ugyanígy szenvedtem mint most Ö.. Ezért próbálok neki segíteni, és néha “fejbekólintani” szeretetböl :)) Szeretem azért, mert megértö, és neki mindent el lehet mondani.. Mintha a növérem lenne 🙂
Szamsza:
Nagyon jól tud fogalmazni, ez tény :)) Szeretem az írásait, és nála tényleg mindig történik valami! Büszke vagyok rá sok szempontból és ö is egy olyan ember, akire mindig lehet számítani 🙂 Növérci 2:)))
Lucyka:
Szeretem olvasni a blogját, és kívánom neki hogy a manapság elszenvedett dolgokat, váltsák már fel pozitív dolgok, és legyen nagyon boldog, sok puszit küldök neki ezáltal is 🙂
Duma:
Szeretem olvasni a mindennapjait a kis Danikával, aki már nem is olyan kicsi;) Nagyon szuper anyuci szerintem!! Náluk is mindig történik valami, és így gyerektelen nöként jó olvasni egy ilyen blogot is 🙂
Phoebe:
Ö is a “pasikeresés csapdájában” van, mint én.. 🙂 és ö is neten keresi a párját mint én.. Ö volt talán az elsö ember akinek a blogját elkezdtem olvasni még augusztusban.. Azóta követem figyelemmel a történéseket az életében 🙂 Kitartást kívánok neki a szerelemhez :))
Sicc:
Mindig jó sztorijai vannak, és szeretem a stílusát 🙂 Szeretem a blogját, mert élménydús és néha pedig elgondolkodtató:) Köszi!:)
Sünit is belevenném, bár kár hogy ö már nem folytatja a blogírást, de mindenképp szeretném megemlíteni, hogy én nagyon szerettem az ö blogját is olvasni, puszi neked ha olvasol 🙂
Henczit sem akarom kifelejteni, ugyanis övé volt a második blog, Phoebe-é után akiét elkezdtem olvasni. Szeretem a stílusát, és nagyon aranyos leányzó a picinyeivel együtt. “Igazi zizzent nőci” :))
és utolsóként jöjjön Bambi:
Akinek még csak nemrég kezdtem el olvasni a kismamaságáról szóló blogját, ami valahogy izgalommal tölt el engem is így gyerektelen nöciként, látni azt ahogy fejlödik Kicsi Bohne a hasában:) Egy nagyon aranyos, vidám, öszinte, megbízható embert sikerült benne megismernem, aminek én nagyon örülök 🙂
Jahjjj…
2009 január 13. | Szerző: jane_wonda
Most komolyan. Vagy ezek a hülyék, vagy engem/minket becsülnek túl alá.. Írt egy srác lávponthun. Elöször komolyan azt hittem Szamsza regisztrált oda és megtalált, mert Szamóca nickkel írtak 😀 (és ugye ilyenkor jön az értesítő a freemailre).. Vicces, öszinte, hóbortos kis levél volt.. A srác le is írta, hogy ha akarom keressek rá iwiwen vagy myvipen, mert ott vannak nagyban is képei.. VISZONT: 2 évvel fiatalabb (a korszerinti kikötéseimet el lehet olvasni az adatlapomon). Jó ez még nem olyan gáz, de ráadásul a Tescoban hentes (hmm?! Ezen vagy 5 percig mosolyogtam..). Aztán mivel nincs májvipem, ezért meglestem iwiwen. Ez a hülye meg fent hagyott még barátnös képeket. De nem “nem félreérthetöset”, hanem ölelöset, meg csókolózósat.. Egyrészt oké mondhatná hogy vupsz “elfelejtettem levenni, de már szakítottunk, meg az régen volt”, de meglestem a srác növérének az adatlapját is, ahol voltak esküvös képek fent (mármint a csajé) és ott is szerepeltek a csajjal ugyanabban a szerkóban mind a kettö, ölelgetve egymást, és a képek decemberi dátummal vannak készitve.. Ami azt jelenti hogy vagy most dobta ki a csaj és már gyorsan keres valakit, vagy még mindig van nöje, csak már közben úgy gondolta, hogy kéne keresni mást. De ez nagyon gáz. Kint hagyja iwiwen a csókolózós képet, miközben megírja nekem hogy nyugodtan nézzem meg. Ahhhh! 
És a másik meg, hogy írt azt hiszem tegnap levelet este, én meg ma olvastam csak el, viszont ma reggel is írt egy levelet, hogy “még nem is ismerlek de ma éjszaka veled álmodtam” és a hülye el is mesélte hogy miröl álmodott, persze én voltam álmai nöje az álomban és jártunk és tengerparton voltunk. Na szép… Nem tudom mit írjak vissza eme kedves fiatalúriembernek, gondoltam rá, hogy felvilágosítom, hogy ha ismerkedik akkor ilyen szarvashibákat ne vétsen. Vagy hagyjam a naiv tudatban hogy ez így jó, és csak szimplán mondjak annyit hogy “bocsi nem vagy az esetem!“? Mondjuk kiváncsi lennék arra, milyen magyarázatot adna az egészre.. De még mindig azon vagyok fennakadva, hogy ennyire hülye nem lehet, avagy ennyire hülyének nem nézhet :o)
Egy kis update: Amíg fent voltam ezen a csodás oldalon (lávponthu) addig írt egy másik csenevész kis fiatalember. Ezeket a mondatokat muszáj megemlítenem: “én csak akkor tudok nőként kezelni egy nőt, ha tényleg úgy is
viselkedik. szomorú, hogy erre egyre kevesebben képesek. szívem szerint
bevezetném a suliba ezeket a tárgyakat.” Na de… 😀 Rendben. Befejezte a levelet, erre meg oda írja utóiratnak hogy “idén nem tetszett a bécsi karácsonyi vásár.” No ez meg hogy jön ide, és engem miben érint?:D A képéröl már nem is nyilatkozok.. Na ennyit a mai lávponthus élményeimröl :))
Intellektuális bigyó :P
2009 január 12. | Szerző: jane_wonda
Hm tiszta szerencse, hogy pont 2008-ban ilyen “sok” könyvet olvastam.. Amúgy nem vagyok olyan könyvolvasós típus! No de lássuk miket is olvastam 2008-ban?!
1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert és értesítsd őket. (én annyit most nem nevezek meg, csak hármat bibibiii)
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre. (azt meg hogy kell?)
1) Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány (kommentelni is kell? nincs kedvem:) )
2) Rejtő Jenő: A megkerült cirkáló
3) Rejtő Jenő: Menni vagy meghalni (ja múlt évben Rejtő mániám volt:D)
4) Rhonda Byrne: A Titok (de ezt vagy 10 x olvastam el, és most meg is vettem karácsonyra bátyámnak is – németül)
5) és egy baromi vastag ázsiai receptekkel töltött könyvet
Ezt az izét továbbítanám:
Phoebenek
Dumának
Bohnemaminak
(A többiek azt hiszem már kaptak, de ha valaki szeretne, szívesen továbbadom neki is:) )
Vizsgaidöszak (L)(L)
2009 január 12. | Szerző: jane_wonda
Oh yeah! Imádok tanulni (hogy a radai rossebb vinné má el ezt a szar Főiskolát…. GRRRRRRR! Diplomát akaroook! )
A blogolásról..
2009 január 10. | Szerző: jane_wonda
__________________________________________________________
Hogyan is tette tönkre a blogom egy bimbódzó kapcsolatomat?
(…)
Nos, adott egy lány, akivel már régebben vettem fel a kapcsolatot – természetesen neten keresztül. Sokat-sokat chateltünk,
ami egyébként nem jellemző rám -, de oly szórakoztató és színes
egyénisége volt, ami ezt az általam nem preferált kommunikációs formát
is élvezhetővé tette. (…)
Vidéki volt, de Budapesten járt iskolába, én pedig lusta és kevésbé motivált, ő jött fel egyik hétköznap este. Valójában “pofavizitről”
volt szó, nézzük meg végre egymást személyesen végre – felkiáltással, s
ha nem leszünk szimpik, így a kérdés el is dől, mielőtt kimondásra
kerülne. A buszpályaudvarnál vártam. Megérkezett. Első pillantásra
olyan volt mint azon a rengeteg fotón, amit elküldött chateléseink
folyamán nekem: nem kellett csalódnom! Beültünk egy igazán antiromantikus helyre – egy gyorsétterembe – mivel ez volt a legközelebb s a busza indult vissza egy órán belül.
Fiatal
kora ellenére nagyon műveltnek és eszesnek bizonyult. Beszélgettünk
mindenféle zavar nélkül. Az érdeklődése tetszett, mintha hájjal
kenegették volna a hiúságom: ki nem szereti, ha tetszik a másik nemnek!?
Kedves
és rövid – mivel indult a busza hazafelé – beszélgetés után
visszacsorogtuk a pályaudvarhoz. Már búcsúzkodni kezdtünk, hisz
mindössze 10 perc volt az indulásig, de nem nagyon akaródzott
kiszállnia az autómból. S mit tesz isten és a hormonok, a búcsúcuppanás
helyett valami más sikerült: pofizacskókra helyezett puszi helyett igazából középre orientált smár,
amely hosszúsága jelentősen felülmúlta a busz megállóban töltendő
várakozás idejét, amelynek következtében újabb egy óra állt
rendelkezésre e “véletlen” megbeszélésére.
Aztán az élet – az
én exem ismételt come-back-je ill. az ő türelmének elvesztése – miatt
elsordródtunk egy időre egymástól. Az újabb fonálfelvétel fél évvel
később történt, amikor hirtelen ő is és én is magányosan, kivont
szablyával álltunk az udvarlás harcmezején. Most bevállalosabb voltam
és én utaztam le hozzá. A kellemes beszélgetésnek folytatása is lett: a
következô alkalommal ismét ő látogatott meg engem. Történt, aminek
ilyenkor kell, sőt, még együtt-alvás is abszolválódott!
A sokat
látott férfiember ilyenkor – jól alakul a beszélgetés, jól alakulnak a
vízszintes dolgok is, együttalvással sincs gond – azt hiszi, hogy
valami elkezdődött főleg, hogy ennyi időn keresztül sem aludt ki a
kíváncsiság és az érdeklődés. (…) A
megbeszélt második találkozó elmaradt, mivel megbetegedett. (…)
Kivártam
a kötelező jellegű pár napos kényszerszünetet, majd rácsörrögtem
tanúbizonyságát adva érdeklődésemnek és aggódásomnak: teljesen
feleslegesen, mivel nem vette fel és vissza sem hívott. Hoppá: nem
hittem volna, hogy ebben a szakaszban fogom megkapni a női bátorság,
korrektség és határozottság ismérveit csokorba kötő nem veszem fel a
telefont és vissza sem hívlak effektust.
(…) Írtam neki azért sms-t és mailt
is, aztán hagytam a fenébe, majd jelentkezik esetleg és akkor
kiderülhet minden.
Két héttel később bekövetkezett: chaten
megtalált. Meggyógyult. Én örültem és gratuláltam neki. Rákérdeztem.
Megmondta röviden és tömören:
– Rátaláltam a blogodra.
Próbáltam
visszagondolni, hogy mennyit is árultam el erről. Csak a témakört
meséltem el ill. hogy egyáltalán csinálok egy ilyet, de a címét, helyét
nem. Bizony, ennyi infó és alapszintű google ismeretekkel segítségével
könnyen meg lehet találni, ha valaki keres.
– Örülök neki. És?
– Elolvastam. Aztán rájöttem, hogy nem szeretnék egy post lenni.
–
A két dolog nem függ össze. Nem írok meg mindent, nem számolok be
minden randimról, nem teregetem ki a magánéletemet. Kizárólag név
nélkül írok és csak a tanulságos eseteket. Vagy legalábbis, amit én
annak érzek…
– Nem baj. Engem ez zavar.
– Szóval igazából nem a
nátha borzasztó kínszenvedései és 24 órás szakadatlan harcod a
bacilusok ellen akadályozott meg abban, hogy ismét találkozzunk? Azért
legalább örülök, hogy így közlöd velem a döntésed. Kimondhatjuk: a blogom miatt nem folytatjuk?
– Ki… További sok sikert!
Nos így esett az eset. Tanulság? Óvatos fogalmazás, odafigyelés mellett még mindig bármikor elcsúszhatsz egy banánhéjon.
A netes társkeresésről…
2009 január 9. | Szerző: jane_wonda
Elég már a nyavalygásból – jövőre együtt bulizunk! 🙂
A kommentelők nagy része, akik már próbálkoztak a netes társkereső oldalakkal, ócsárolják a rajta lévő férfiakat,
– mert csak a szexre mennek,
– mert csak a külső érdekli őket,
– mert nem őszinték,
– mert randevúznak, majd 1 óra után valami álságos indokkal lelépnek,
– mert soha nem gondolják komolyan,
– mert egyszerűek és bunkók,
és ócsárolják a fent lévő nőket,
– mert nem válaszolnak a levelekre,
– mert el sem olvassák őket,
– mert nem őszinték,
– mert a pénzre mennek,
– mert rondák és beképzeltek,
– mert fel se veszik randi után a telefont.
Mindennek oka pedig a rossz rendszer, ami használhatatlan és elkerülendő! Ugyan kérem! Sokan úgy akarnak sikert elérni – amit az élet egyetlen más területén sem lehet (kivéve nagy szerencsével és bátorsággal) -, hogy semmi kedvük időt, energiát belefeccölni. Ja, kérem: teljesen természetes és elvárható lenne az, hogy első találkozónk ásó-kapa-nagyharangal végződjön?! Mint ahogy teljesen természetes lenne első próbálkozásra világcsúcsot dobnunk gerellyel, igaz? Ha pedig mégsem így történik és ne adj isten még a harmadik-negyedik alkalommal is csalódunk, akkor máris levonjuk a végleges konzekvenciát: nem bennünk, nem a másik félben, hanem a rendszerben van a hiba!
Miért nem jut senki eszébe, hogy folyamatos avagy kezdeti sikertelensége oka talán saját maga? Valamit elront. Rossz a taktikája. Vagy nincs még felkészülve egy új kapcsolatra. Rettenetesen izgul. Nem találja meg a hangot a másikkal. Rosszul öltözik fel, ápolatlan, büdös. Rosszul fogalmaz avagy beszól. Túl sokat vár el a partnerétől. Képtelen a rendes kommunikációra: ül kukán és nem kérdez, nem érdeklődik.
Megfigyeltem, ha arról írtam, hogy milyen hibákat követhetnek el férfiak a társkeresőkön, akkor a kommentekben egységfrontba tömörültek a nem tagjai és egységesen szidták a nôket és rájuk fogták a kudarcaik okát.
Ha nők hibáit vettem górcső alá, akkor ők kezdték el szidni a pasikat. Egyetlen egy dologban sikerült egyet érteniük a két nem tagjainak: a legnagyobb probléma a rendszerben van! Pocsék a netes társkeresés…
Pedig nem. Ha ugyanígy álltunk volna egyéb más társkeresési formákhoz a történelem során, akkor rég kihalt volna az emberiség! Meg kell tanulni és meg kell szokni, hogy a neten másképp mennek a dolgok, más típusú kockázatokat kell vállalnunk a bulis, szakkörös, utcai ismerkedéshez képest.
Vagy lehet, hogy nem is kellene különbséget tennem? Mindenhol hazudhatnak a férfiak magukról és állíthatják, hogy függetlenek. Minden szituációban válogatósak a nők és sokszor lerázzák a lelkes és rendes pasikat. Mindkét nem próbálja magát mindig szebbre és jobbra “fényezni” a valóságnál.
Minden randi vagy “esemény” – legyen az egy levelezés utáni találka vagy egy nyilvános buli – magában hordozza a kudarcot, hogy a párkereső nem találja meg ott és akkor a párját. Minden találkozó magában hordozza annak az esélyét, hogy egy negatív tapasztalattal gazdagodhatunk: egy hülyével hoz össze minket a sors.
Engem is sokszor hatalmába kerített a pesszimizmus, mikor egy újabb eredménytelen randi után tértem haza. Rengetegszer a pokolba kívántam mindezt! De szerencsére – mondom így utólag – nem adtam fel! Talán páran olvasták és még emlékeznek a pontosan egy évvel ezelőtti bejegyzésemre a szilveszteremről. Tragikus volt. Nevetséges. Ott és akkor talán én sem hittem, hogy egyszer ilyen jó élményben lesz részem, mint idén. (A hangnemből és fogalmazásból ez egyértelműen átjön) S mit ad a sors? Mindössze egy év és ráleltem arra, akit eddig kerestem. Jó lett volna látnom előre a jövőm és akkor ezekben a nehéz pillanatokban is erőt meríthettem volna a folytatáshoz! De révbe értem: sikerült! Már tudom, hogy volt értelme keresztül vágni magam a selejtes randik garmadáján, hogy végül értékelni tudjam a jót és igazából becsüljem.
Azok, akik még nem találták meg a párjukat – de szorgalmasan keresik – kitartást kívánok az új esztendőre, saját példám alapján. Mindenki bízzon magában és sorsában, mert példaként itt vagyok én és az országban még sok-sok ezren, akiknek a net hozta el az igazit. S nem az a kérdés, hogy rátalálunk-e szerelmünkre, hanem mindössze az, hogy mikor! Mert, ha elég kitartással próbálkozik, még a legtehetségtelenebbnek is sikerül leraknia, akár kresz- és nyelvvizsgát is: ugyanez érvényes a társkeresésre is! Előbb-utóbb, de össze fog jönni! BUÉK!
Na vajon?
2009 január 8. | Szerző: jane_wonda
Erről eddig senkinek sem meséltem, azért is írom le csak a blogomba, és csak nektek 🙂 Lehet furcsa, de az elmúlt évben nem is tudom milyen időpontban jelentkezett, de 7 hónapig folyamatosan (szinte) minden éjszaka kisbabával álmodtam.. Mindig az volt az álom lényege, hogy én vagyok épp valahol (vagy otthon, vagy anyuéknál, vagy nagyiéknál) és ott egy kisbaba. És én kérdezem anyut mindig hogy ez kinek a gyereke. Mire rávágja, hogy a Tiéd.. Olyan furcsa volt, leginkább az hogy szinte minden éjszaka ezt álmodtam.. Valamiért nem tudom magam sem miért, ezek után elkezdtem olvasni neten a kisbabákról, a terhességről és amiről még lehet, talán így is jutottam el a blogolvasásig is, és a blogírásig. Aztán írtam – pusztán kiváncsiságból – egy “szakértőnek”, persze nem orvos vagy ilyesmi, hanem fogalmam sincs hogy mi a megnevezése, a lényeg hogy megkérdeztem tőle, hogy vajon mi lehet az oka enne, mert már érdekelne, mivel az álmomat saját magam nem tudom befolyásolni, legalább is nem ilyen hosszú időn keresztül. Azt válaszolta rá, hogy lehetséges hogy egy lelkecske óhajt leszállni hozzám a földre, és így akar jelezni nekem.. Teljesen mindegy hogy igaz volt-e vagy sem amit mondott, valahogy mégis meghatott.. Addig nem éreztem azt, hogy képes lennék anyává válni, talán azóta érzem azt, hogy igenis képes lennék rá.. Persze ez férfi nélkül nem kivitelezhető “projekt”, de érdekesnek tartom ezt a történést is az életemben. Gondoltam megosztom veletek is 🙂
:)
2009 január 7. | Szerző: jane_wonda
————————————————————————–
Először is…Baromira lelkiismeret furdalásom van.. Utálok bárkit is megbántani. És olyan rossz érzés ez.. Megmondtam Schatzinak hogy nem lehet köztünk semmi.. Hogy miért? Egyszerűen nem vagyunk egymáshoz valóak.. Persze jól néz ki, meg alapjába véve normális is.. De.. Telefonálni is olyan rossz volt vele! SMS az oké, de nem smsezhetünk örökké. Meg a páromnak a hangját is szívesen hallom normál esetben.. De vele meg.. Nem tudom, olyan nem kellemes a hangja, a hanglejtése is, és próbáltam elmondani neki amit akarok és tök sokszor visszakérdezett mert nem értette mit akarok. Azt is 5ször kellett elmondanom hogy na most én lerakom a telefont mert ezt meg azt kell csinálni.. (Azt de utálom hogyha nem egyszerre gondolunk arra, hogy na most már lekéne tenni, hanem nekem ki kell már valamit találni..) Olyan borzasztó volt. Amikor felhívott igazából ugyanúgy a semmiről beszéltünk, mert nem kérdezett semmiről, vagy hogy velem mi van, vagy ami érdekelné velem kapcsolatban, hanem tényleg majdnem hogy az időjárásról kommunikáltunk.. Szóval taliztam vele mégegyszer, gondoltam ez biztos döntő lesz.. Az udvariatlanság – mint kiderült – nála alapfelszereltség. Nem csak azért volt a múltkor mert annyiban zavarban lett volna! Ugyebár volt egy befele meg kifele útunk a helyen ahova bementünk.. Befele megint állt és várta hogy magamnak kinyitom az ajtót, visszafele meg már örültem hogy na nyúl az ajtóért, de nem azért nyúlt hogy engem előreengedhessen hanem ő magának nyitotta ki, és ki is slisszolt előttem, de ott sem fogta fel az ajtót hanem ment tovább.. Rájöttem, hogy múltkor azért volt pozítiv vételű a találkozásunk, mert én pofáztam végig, ő meg bólogatott meg néha hozzászólt az egészhez mosolyogva. Viszont ugye sosem kérdezett semmit, meg magáról sem beszélt. Kértem hogy meséljen magáról is, múltkor én meséltem olyan sokat, erre a válasza annyi volt hogy “Most mit meséljek? Nem tudom…” És ennyi. Meg se próbálta erőltetni magát. Megint elvárta hogy én mondjak valamit. Kérdezgettem, hogy legalább akkor a melójáról meséljen, abba nagyon belemerült, de én meg egy idő után meg már halálra untam magamat.. Aztán megint kérdezgettem, arra meg tőmondatokban válaszolt.. Gondolkoztam azóta, tényleg már napok óta hogy hogy írjam meg ezt neki, gondoltam megírom emailben, inkább mint smsben, de azóta nem merem megnézni a mailjeimet (ma írtam neki).. Mert valahogy mégis csak rossz érzés, mert egy érző lelkű fiúkának tűnik, akinek nagyon tetszem.. (Úristen mennyi smst küldött az utolsó talink óta:(( ) Szóval vége, ennyi volt Schatz-al részemről. Ami még hozzátartozik a sztorihoz, hogy vasárnap felmentem msn-re, és “véletlenül” összetalálkoztunk ott egyik pasival akivel leveleztem még lávponthun, de aztán valahogy abbamaradt a beszélgetésünk..Elneveztem búgócsigának:D búgócsigusz azért mert valahogy a hosszas msn-ezés után spontán (igen már megint spontán vaagyok) mondtam, hogy mi lenne ha mikrofonoznánk. Azt mondta rá hogy sajna nincs mikrofonja de felhívhat telefonon.. És felhívott, és neki szexin búgós férfihangja van 🙂 Azóta is minden nap telefonáltunk, meg smsezünk, és úgy beszélgetünk mintha már ismernénk egymást.. De persze nem akarom beleélni magam semmibe, lehet nem is talizunk, viszont talán ez is egy kellő löket volt ahhoz, hogy Schatzinak megmondjam a frankót :((
Ezek után elkezdtem filozofálni magamról, és rájöttem, hogy lehet hogy tudat alatt kiakarom zárni azt hogy valakivel kapcsolatban legyek.. Mert ha megfigyelitek az utsó barátom óta, (2,5 éve lassan) összesen -igen, szám szerint – 19 pasival taliztam eddig.. 19!!! Az azért, ha külső szemlélőként nézném magam, durva.. Viszont úgy érzem, hogy amikor nem lesz a dologból semmi, akkor mindig van valaki más aki udvarol, akinek tetszem, aki “tartja bennem a lelket” és ezért sosem érzem magam egyedül, vagy magányosan. Sosem éreztem eddig azt, hogy na megpróbálok ebbe a pasiba elmélyülni hátha mégiscsak lesz belőle valami.. Persze ez csak lelkileg tart “életben”, hiszen ilyenekhez hozzátartozna a testiség is, az érintések, minden más, de úgy érzem az elmúlt 2 évben ez volt a számomra kielégítő, hogy mindig volt valaki akivel beszélgettem, leveleztem, idegesen készültem randira, jó volt-nem volt jó, aztán egy újabb ember megismerése stb.. Valahogy úgy érzem az elmúlt évben képtelen is lettem volna bárkivel olyan kapcsolatba kerülni, hogy tényleg kinyissam a szívemet felé és lazán, felszabadultan viselkedjek vele egy kapcsolatban.. És ha úgy vesszük, ennyi pasi után, hisz ők tényleg benne szerepelnek az “életem könyvében”, csak annyit tudok mondani, hogy örülök, hogy megismerhettem őket, mégha volt olyan is köztük aki jól kiszúrt velem :o) De valahogy még is úgy érzem, hogy sokat tanultam az egészből, a randikból, a levelezgetésekből, és sokat adtak nekem, mégha nem is hónapokról, évekről van szó. Úgy érzem megérte ezt tennem, és jól érzem magam így ahogy vagyok. És talán most jutottam el arra a pontra, hogy ki tudom jelenteni, igen szeretnék egy olyan pasival randizni akivel össze akarok jönni, és el tudom képzelni azt is hogy valakivel összeköltözzek, meg komolyabb legyen a kapcsolatunk egy “szimpla járásnál”… Persze eddig is ezt mondtam, de valahogy ahogy így átérétékeltem az egész elmúlt két évemet, átgondoltam mindent, filozofáltam kicsit erre jutottam, hogy eddig tudat alatt nem is vágytam rá annyira.. Féltem mindig a csalódástól. Talán a 2009-es év lesz az, ami meghozza a gyümölcsét.. Minden szempontból 🙂 Búgócsigámból nem tudom lesz e valami, mindegyik verziónak örülnék. Szeretek szingli is lenni, szeretek kapcsolatban is lenni. Szóval mostantól bármire felvagyok készülve, ha vele, ha mással… :)))
————————————————————————–
2009 január 5. | Szerző: jane_wonda
———————————————————–
Drágáim…
Saját hibámból, de most egy pár napig nem fogok írni a blogomba. Ha minden oké lesz akkor írok újra, meg sztorizom meg mesélek! Valszeg nem leszek netközelben sem. Szóval majd valamikor jelentkezek, puszi mindenkinek!
———————————————————–
Diéta:)
2009 január 16. | Szerző: jane_wonda
Erről mindig elfelejtek írni:) Szóval ugyebár 2 hete elkezdtem egy diétát. Hogy miért? Nyár óta valahogy – mivel nem dohányzom, talán ezért – belemenekültem a kényszerzabálásba, amikor kezdtem depis lenni, vagy rossz napom volt. Ennek a hátránya az volt, hogy egy kis úszógumi csúszott fel a hasamra, ami kg-ban 5-6ot jelent (pedig a hasam nekem mindig lapos volt, erre mindig is büszke voltam, ezért volt olyan rossz érzés!!) És most döntöttem. Elkezdtem anyuval ezt a diétát. A neve ” a tökéletes csípő- és combdiéta”… Azért kezdtem el, mert barátnőm ügyesen lefogyott tőle, és tényleg meglátszott rajta (pár hónapig nem láttam, aztán szembetűnő volt a változás). Az a lényege az egésznek, hogy a zsírt minimalizáljuk az étrendünkben. Ezért a saját tested elkezdi égetni a saját zsírodat 🙂 Nem veszélyes, nem halálos (ahogy sógornénim mondta “Úúúúristen, ebbe nem lehet belehalni??”) és akármikor lehet csinálni, akár terhesség közben is.. A legjobb az egészben az, hogy egész fincsi kajákat lehet enni, én megvagyok elégedve vele.. Azóta a csokit meg csipszet egyáltalán nem is kívánom! Ha esetleg érdekel valakit az étrend, esetleg a receptek, akkor majd egy következő bejegyzésben leírom a recepteket, meg egy heti “étlapot”:o)
Ja és a legjobbat nem is mondtam.. Két hét alatt lement az 5, azaz öt kiló!!! (Pezsgőbontás stb..)
Oldal ajánlása emailben
X