Sztrájkolok!:)))
2009 február 23. | Szerző: jane_wonda
Nyitottam egy új blogot freeblogon. Megnézegettem és egész könnyen lehet használni, könnyen megtanulható, képeket is fel lehet rakni egyszerüen, akár linkkel is, nem muszáj feltölteni.. és tök sok, szép háttérsablon közül lehet válogatni. Úgyhogy azt hiszem én most kipróbálom azt.. Kicsit már idegesitö az nlcafe a sok hiányosságával együtt 🙂 Aki szeretne továbbra is olvasni annak ajánlom figyelmébe:
http://panikszoba2.freeblog.hu/ (sajna a panikszoba.freeblog.hu már foglalt volt:( ) Meglátjuk mi lesz ezzel a blogommal. Talán történelem lesz :DDD
és aki csatlakozni szeretne, az jöjjön 😀 Puszi!
Semmi se jó:/
2009 február 20. | Szerző: jane_wonda
Voltatok már olyan helyzetben, hogy tényleg semmi sem jó? Tegnap egész nap ezt éreztem. Olyan nyomott volt a hangulatom, nagyon antiszociális voltam.. És ami még rátett egy lapáttal (több dolog is van, csak sorjában):
– első sorban naív vagyok. Vagy nem is tudom, hogy milyen jelzőt lehetne rámakasztani ezügyben. Van egy barátnőm, E. 15 éve ismerjük egymást kb. Én mindig tök sokat segítettem neki, régebben középiskolában német háziban, n agyon sokat főzni, sőt volt olyan is hogy a pasijainak én főztem, de amikor megkért hogy -légyszihaddmondjamaztnekihogyénfőztem- mondtam hogy persze miért ne. Tőle sose kértem semmilyen szívességet sem. Régebben 2x hallottam vissza mástól olyan dolgokat, amiket neki úgy meséltem el, hogy hát nem éppen publikus. De én még mindig naív voltam, mert úgy gondoltam, hogy nekem fontos a barátság.. Most lesz a kerek szülinapja, eddig minden hétvégén hívott, találkozzunk menjünk el együtt szoliba. Azt hiszem nála ennyi ki is fújt, ezért hívott csak, mert kellett valaki aki elkiséri. Multkor is már olyan fura volt, hogy amikor én akartam vele találkozni, az sms-emre nem válaszolt, este amikor hivtam, nem vette fel. Másnap írt, hogy bocsi későn vettem észre, hogy írtál. Szóval szülinap. A többi barátomat (nem egy baráti körből vannak) direkt lemondtam, hogy “nem bocsi nem érek rá, az E. szülinapjára vagyok hivatalos”. És nekem ez fontos lenne. Ha szülinapom, főleg kerek szülinapom van, hogy a legrégebbi barátom, akire mindig számíthattam, ott legyen!! Erre írtam neki üzenetet tegnap, hogy miképp lesz a szombat. Erre megírta, hogy a táncos barátnőjénél (akit ismer kb max fél éve) lesz piálás, aztán majd mennek a szórakozóhelyre. Szóval én szerezzek magamnak valakit, és végülis ott találkozhatunk. Eszébe se jutott az, hogy esetleg engem is meghívjon oda, csak majd esetleg összefuthatunk a buliban. Na ez eléggé mellbevágott. Amikor megírtam neki, hogy akkor én nem megyek inkább buliba, és majd az ajándékát odaadom máskor, akkor meg megírta hogy “hát végülis megkérdezhetem az Andit hogy feljöhetsz-e te is hozzá”. Mi ez? Ő szülinapja, neki kéne szervezni azt hogy a barátai ott legyenek nem? Vagy én tényleg csak ennyit érek? Hogy amikor kell valami, akkor jó vagyok? Heh, vagy most csak én dramatizálom ezt túl?
A másik: A srác, akinek “nem tetszett a feje”, biztos emlékeztek rá.. Azóta is tartottuk a kapcsolatot, én azt hittem, hogy tényleg barátilag irogat, és rájött, hogy barátilag sokkal többre megyünk, viszont ha barátilag közeledik hozzám, lehet hogy rájövök hogy ő milyen szupi pasi. Én az elmúlt 3 hétben SOHA nem írtam neki bíztatót, sosem mondtam azt hogy hopp na mégis csak tetszel, soha! Megbeszéltük hogy ma összefutunk egyet teázni. Én tényleg barátilag gondoltam, hisz így jobban tudjuk megismerni egymást nemde? Erre valahogy – már nem is tudom hogy kezdődött – szó került a szerelem-barátság témára. Ja igen úgy kezdődött, hogy mondtam hogy hol talizzunk erre elkezdte, h ogy nem hajlandó lejönni miattam Sopronba, menjek fel én. Én meg lehet hogy túl önző vagyok, de nekem az összes fiú haveromnak tökre egyértelmű, hogy udvariasságból, ha nem egy városban vagyunk, ők jönnek meglátogatni engem.. Persze nem mondom, ha már tök régóta ismernénk egymást, lehet hogy felmennék hozzá Győrbe, de így még úgy éreztem, hogy nekem ezt nem kell megtenni. Na és innen tértünk át valahogy a szerelem- barát témába, és teljesen kiakadt, hogy ja hogy csak barátságból? Akkor minek is találkozzunk egyáltalán? Barátilag msnen is tudunk barátkozni, akkor inkább ne is találkozzunk és ő inkább sokkal szivesebben van amúgyis a családjával.. Na ez is érzékenyen érintett. Persze felfogta hogy hülyeséget mondott, de most már nem érdekel. Azóta próbált párszor írni iwiwen, meg msnen hogy de találkozzunk, most már akarja, de most meg már semmi értelme ezek után amit mondott.. Háh.. Meg még azt hiszem, bennem van a multkori srác is aki annyira átbaszott, és ez valóban megérintett. Mert kedves, aranyos értelmesnek tűnt, nem is nézett ki rosszul, tökre egy hullámhosszon voltunk, és akkor egy levéllel lepattint, hogy bocsi ja igazából van valakim 🙁 Ja és találtam egy normálisnak tűnő pasit randivonalon. Azt írta vissza, hogy szerinte én nem gondolom komolyan az egészet, mert ennyi idősen senki sem gondolhat még a családalapításra meg gyerekekre, pedig ő már azt szeretne. Ezt egy levél után leszűrte, na akkor jólvan!
Nőgyógyásznál is majdnem elbőgtem magam 13.500,- Ft-ot kellett kipengetnem, tényleg azt hittem hogy gyilkolni fogok. Ugyanis csak 7.500,– ról volt szó a HPV tipizálás miatt, mert az önköltséges, meg elkell küldeni egy másik laborba stb. De hát a dokinak mot jutott eszébe hogy rendes rákszűrést is csináljunk most tehát plusz 6000. Pont volt nálam annyi pénz, utána olyannyira beszélni sem tudtam a meghökkenéstől, hogy hülyeségeket mondtam, és a doktor úr már kicsit mosolygott is rajtam, uhh.. Ja és ehhez még hozzájön a para, hogy remélem azt fogják mondani hogy NINCS Hpv a szervezetemen, vagy ha van, az a jóindulatú fajtája.. Ez a görcsölés is most csak púp a hátamon.. Ha ezt így lehet mondani…
Még egy esemény: Barátnőm aki férjnél van… Múltkor találkoztam vele meg a férjével. Hát nagyon kellemetlen beszélgetésünk volt. Persze rögtön azzal kezdték, hogy pasikkal mi ujság. És szörnyülködtek, hogy milyen hülyék a pasik. a Férj azt ajánlotta, hogy ideiglenesen álljak át a lányokra, de legalább adjak fel egy szexhirdetést, hogy legalább a “szükségleteim”- legyenek elintézve. Hát beszarás. Mintha én olyan undorító ocsmány lennék, hogy ezt nem tudom elintézni egyedül.. És persze úgy kezelik a szingliségemet, mintha beteg lennék, és segítségre szorulnék. Szánalom, komolyan mondom. Miért baj ha jól érzem így magam? A pasi aki nem tetszik is megmondta hogy juj már 2,5 éve egyedül vagy? Az nem jó. Mondtam neki hogy mer mér nem? A válasz: Hát mert az ember társas lény! PF. akkor megmontdam neki hogy ja, de inkább egyedül mint valami atomhülyével 🙂
Nos ez van most nálam.. Legyen ennél szebb napunk :o)
Vicces:)
2009 február 17. | Szerző: jane_wonda
A disznó orgazmusa 30 percig tart.
(A következo életemben disznó akarok lenni!!!)
– A svábbogár kilenc napig él a feje nélkül, utána éhen hal.
(Még mindíg a disznón vagyok fennakadva!)
– Ha a fejedet folyamatosan a falba vered, akkor egy óra alatt 150 kalóriát égetsz el.
(Ezt otthon ne próbáld ki….. talán a munkahelyeden)
– A hím imádkozó sáska nem tud közösülni, ha a feje a törzséhez van kapcsolva, ezért a nőstény azzal kezdi a szexet, (előjáték?)hogy leharapja a fejét.
(Drágám itthon vagyok! Mi a fene…..)
– A harcsának 27 ezer ízlelő bimbója van
(Mi lehet olyan ízletes a tó fenekén? )
– A pillangók a lábukkal érzik az ízeket
(Hát ez az amit mindig akartam tudni.)
– Az ember legerősebb izma a nyelve.
(Hmmmm mmmm)
– Jobbkezes emberek átlagban 9 évvel élnek tovább, mint a balkezesek
(Ha egyformán használod a kezeidet , akkor átlagot veszel?)
– Az elefánt az egyetlen élőlény, amely nem képes ugrani.
(Hát ez azt hiszem egy nagyon jó hír!)
– A macska vizelete fekete fényben foszforeszkál
(Ki a csoda fizetett ezért, hogy ezt felfedezzék?)
– A strucc szeme nagyobb, mint az agya.
(Hát ismerek egy pár ilyen embert is.)
– A csillaghalnak nincs agya.
(Ilyen embereket is ismerek, de még mennyire!)
– A Jegesmedvék bal kezesek.
( Ha átváltanának jobb kezesre 9 évvel tovább élhetnének.)
– Csak az emberek és a delfinek csinálják a szexet örömszerzésre .
(Hát a disznó?!)
🙂
:)
2009 február 16. | Szerző: jane_wonda
Sokszor meg vagyunk
arról győződve, hogy az életünk jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha
megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második. Aztán meg
azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy
ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek.
Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg
vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a
korszakon túljut. Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk
megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos
nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni. De ha most nem kezdünk el
boldog és teljes életet élni, akkor mikor?
Mindig lesznek különböző nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és
elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék. Alfred Souza
mondta: Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még
csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak
megoldásra váró akadályok: gúnyos megnemértettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi
élet! Végül megértettem, hogy ezek az “akadályok ” a Valódi élet.
Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy
olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a
boldogság. Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és
élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves
emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár
senkire.
És akkor biztosan nem fogunk arra várni, majd ha vége lesz 
az iskolának,
majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül
felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a
gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd
ha férjhez megyek, ha végre elválok…
Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a
házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet
végét és egy újjászületést, hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az
életben jobb pillanat a boldogságot “elkezdeni”, mint ez a pillanat.
Az életöröm és a boldogság nem úti célok, hanem maga az utazás.
Néhány ötlet mára:
* dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre
* szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás
* táncolj úgy, mintha senki se látna
Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre:
* sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét!
* sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynőjét!
* sorolj fel 10 Nobel-díjast!
* sorold fel 5 Oscar díja színészt!
Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap
legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a
győzteseket elfelejtjük.
Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni:
* sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni, aki lettél
* sorolj fel 3 barátot, aki a nehéz időkben melletted állt
* mondj olyan embert, aki azt éreztette veled, hogy különleges vagy
* sorolj fel 5 embert, akikkel szívesen töltöd az idődet
Hogy megy? Jobban? Azok az emberek, akik az életünket különlegessé
teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak
nyertesei. Viszont aggódnak értünk, törődnek velünk és mellettünk
állnak minden helyzetben.
Jónéhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta
(akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100
méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor
elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél
felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy
igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és
jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző
hallotta a sírást, lelassított és hátranézett Majd mindenki megállt és
visszafordult. Mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé,
megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en
összekapaszkodtak és együtt sétáltak
be a célvonalon. A stadionban
pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a
mai napig emlegetik ezt a történetet.
Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az
egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat
győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell
lassítani.
Hát ezt most muszáj…
2009 február 14. | Szerző: jane_wonda
Először is egy kis komment, utána a levél. Nem értem, a pasik hisztiznek, hogy nincs normális nő. Aztán kibújnak a bőrükből örömükben, hogy jaj de jó végre találtak egy olyan nőt aki értelmes, és normális. Aztán hirtelen előjön egy másik nő is. Na akkor mégis úgy van hogy teli van normális csajokkal a világ? Mert én levagyok szarva ilyenkor, bocsi a másikat választottam, nem értem esküszöm. Én ilyet nem szoktam csinálni senkivel. Hogy van kettő, mindkettőnek teszem a szépet, és akkor bejelentem, hogy bocsi van egy másik. Ez ennek az illetőnek nem lenne szar érzés, hogy igazából találtál egy értelmes embert, de az meg úgy találja, bár eddig máshogy mondta, hogy van tőled különb ember is.. Nos lássuk a levelet, ti mit szóltok? Én ha egy embert különlegesnek tartok, akkor azt meg is akarom rendesen ismerni, na de mindegy, most biztos az önzőség és méreg beszél belőlem.
“Nos, ahogy a címet is megadtam furcsa levél lesz. Ennek egyik kiváltó oka, amit te indítottál el utolsó leveled befejező részében. Ez pedig a találkozás. De mielőtt rátérnék a mondandómra leszögezem az elején, soha, semmikor, semmiben nem hazudtam neked. Teljesen őszínte voltam mindenben és mindig azut írtam amit gondoltam/éreztem, nem pedig azt amit hallani akartál. De szerintem ezt te is tudod, még így pár levelen keresztül is, hogy én tényleg ilyen vagyok. A saját képemet raktam fel, társkeresés céljából voltam fenn, és tényleg egyedülállóként (na ennek lesz szerepe). Mikor írtad, hogy találkozzunk olyan uhhh eszméletlen furcsa érzés lett urrá rajtam. Ez nem olyan, hogy egyik szemem nevet a másik meg sír, ez teljesen más (ezt is ki fogom fejteni). Én egy hete megismerkedtem egy szombathelyi lánnyal. A találkozás furcsa eset volt, de nem ez a lényeg. Úgy érzem ebből lesz valami. Ezt nem ragozom tovább, egyrészt tudod mit mondok, kettő nem ihnném, hogy ez a része érdekelne téged. De amit mindenképp szeretnék elmondani. Egyrészt most felvetődik benned, hogy egész eddig úgy írtam neked, hogy nekem volt valakim. Ez nem igaz. Másrészt amit akkor éreztemm mikor olvastam, hogy találkozzunk. Azz…nem tudom…egyből az ugrott be, vagyis az az érzés, hogy rohadt nagy bűntudatom lett. Olyan szempontból, hogy nem nyálasságból, de úgymond az idődet raboltam azzal, hogy írtál nekem, mert biztos vagyok benne ha tudtad volna, hogy kezd kialakulni valakivel nekem egy kapcsolat nem írsz nekem. Ez érthető. De én nem olyan vagyok és nem is úgy neveltek, hogy félrebeszéljek, illetve másokat átverjek, ezért is mondtam el ezt neked. Csinálhattam volna azt is, hogy persze találkozzunk, flörtölhettem volna stb…csak azért hogy nekem jobb legyen.
MIVEL én úgy ismertelek meg, hogy határozott, célratörő, dinamikus NŐ vagy ezért tudom 100%-ra, hogy részedről ennek a beszélgetési “kapcsolatnak” vége. Ha így lesz, ezt is megértem. Háttt…elbaszott egy kedvem van na, mit ne mondjak.
Ha nem jelentkeznél és nem lenne alkalmunk beszélni akkor szeretnék elbúcsúzni és elmondani, hogy nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Fantasztikus NŐ vagy!!!!!! Igérem ha Sopronba járok és véletlenül velem szembe jönnél, ÉN nem fogom elfordítani a fejem, inkább eszméletlenül hangosan rád fogok köszönni és hatalmas vigyor lesz a számon (amit még nem láttál)! :)”
Na persze:) No meg olyan rendi nem? Nem forditja majd el a fejét :DD Ilyenkor elmegy a kedvem attól, hogy dinamikus fantasztikus nő legyek. Mire megyek vele? SEMMIRE..Puszi csajok!
Eladó:)
2009 február 13. | Szerző: jane_wonda
Eladó!!! Vodafonos, “Shadow Black” Sony Ericsson W300i walkman mobil, 5
hónapos. Amit hozzá adok: headset, memóriakártya (256mb), töltő, cd,
garanciapapírok, eredeti doboz! Tökéletes állapotban van, igaz
lustaságból, de csak egy hónapja vettem le a védőfóliáját. Karcmentes,
nincs rajta semmi hiba! Irányár: 15,000,– HUF (Érdeklődni: nálam:D)
Tudom ez nem vatera, de hátha pont itt kell valakinek egy pont ilyen telefon :))
..az a sráác..
2009 február 11. | Szerző: jane_wonda
Szóval. Írt egy srác találka.hu-n pedig utálom ezt az oldalt, csak azért regeltem fel, mert TopSecret blogjában olvastam, hogy ő itt próbált “szerencsét”, ezért úgy gondoltam, hogy felregisztrálok. Olyan stílusban még senkivel sem leveleztem mint vele eddig.. Nem is néz ki rosszul!! Nagyon közvetlen és úgy beszélünk egymással, mesélünk el dolgokat mintha amúgy is ismernénk egymást, csak épp most pár hétig nem látjuk egymást, és ezért levelezünk. Ééés már levélben levágja a poénjaimat, ami elég ritka:D Wow.
ui: ja és GD, üdv nálam 🙂
Találka.hu – Kommentár nélkül:)
2009 február 9. | Szerző: jane_wonda
“(..) Vagyis akartam írni hogy te szerintem meg buliba se mesz ugye?En csak it ott jaárok no de aszt meglehet erteni, merd en magyar vagyok, de en már itt elek ausztríba már majdnem 4 eve ahogy olvasom akor te itt jársz suliba?Es hol?Hát egy csepet erdekel, no merd gondolom hogy te komoj csaj vagy hmm furálom nagyon, merd ma a magyar vagy a osztrák csajok csak a bulinak elnek hmm es ahogy te írtad hogy neked nem ojan pasi kel aki csak a buli meg a mának el hmm, aszt erteklem bened merd ma ojan bul keves vann aki a holnapra is gondol az tetszik bened azertis írok neked no legaláb hogy oszinte vagyok , en nemesze eisenstadt tul lakom a szulejimel hehe hát akor csak anyi hogy ha gondolod akor megismerkedhetunk de meg ha nemis akoris írjál visza letszike en mondhatom magamrul hogy en ertelems srác vagyok, nemhogy belennek kebzelve, de en nem vagyok valami csavargo srácika aki cserelgeti a nociket, es nemcigizek es nemis iszom alkoholt máskep aszta te nagy O amit leírtal hogy mijen legyen hát aszt kb 90 % tejesítem hehe 🙂 aza 10 % meg kel oda nem lehet minden a kedved szerintse hehe Jo mi?:-) Na akor várom a leveled adigis egy kis puszi meg belefer akorhogy cmuk a arcodra egyenlore hehe 🙂 Pá Pá
Roland “
Ez azért már erős nem?:)
Bocsi csajok:)
2009 február 7. | Szerző: jane_wonda
De kicsit már elegem van ezekből a balfaszjancsikból. Mit kell okoskodni? Szerintem mindenki nagyon jól tudja, hogy magunk “szórakoztatására” írjuk a blogunkat. Vannak akik szívesen olvassák, akik meg nem, azok NE OLVASSÁK, ismétlem NE OLVASSÁK! Nem tudom ezen mit nem lehet érteni. Nem nektek írunk, szóval nem tudom miért kell ilyen hülyeségekkel dobálózni. És talán most értettem meg, hogy miért van a világon annyi háború és rossz szándékú ember. Nézzétek meg: már egy rohadt blogot sem lehet írni anélkül, hogy ne legyen legalább egy ilyen hülye, hogy rögtön szórja az erős megjegyzéseket. Mert itt nem arról van szó, hogy “nem bírjuk a kritikát”. Meg lehetne mondani a nemtetszést szebben is. Pedig ez csak egy blog. Nem a molotov koktél összerakásának fortélyait, vagy egy terrorista merényletet firkantunk le, de még azt sem, hogy hol és mennyire kihasználjuk a pasikat és háháhá..hogy ócsárolni kelljen. De ha ennyi az agyi szintetek, hát gratulálok. Remélem ugyanígy viselkedtek embertársaitokkal is.. Csodálatos, szép világban élünk komolyan.. Tudom kellemetlen meg minden, de mostantól csak regisztrálva szólhattok hozzá a bejegyzéseimhez, szerintem akit érdekel a blogom, az megérti és nem tartja majd kellemetlennek.
Tényleg!
2009 február 26. | Szerző: jane_wonda
Tényleg áttértem freeblogra, itt tessék engem továbbolvasni;)
Oldal ajánlása emailben
X