Semmi se jó:/

2009 február 20. | Szerző: jane_wonda |

Voltatok már olyan helyzetben, hogy tényleg semmi sem jó? Tegnap egész nap ezt éreztem. Olyan nyomott volt a hangulatom, nagyon antiszociális voltam.. És ami még rátett egy lapáttal (több dolog is van, csak sorjában):

– első sorban naív vagyok. Vagy nem is tudom, hogy milyen jelzőt lehetne rámakasztani ezügyben. Van egy barátnőm, E. 15 éve ismerjük egymást kb. Én mindig tök sokat segítettem neki, régebben középiskolában német háziban, n agyon sokat főzni, sőt volt olyan is hogy a pasijainak én főztem, de amikor megkért hogy -légyszihaddmondjamaztnekihogyénfőztem- mondtam hogy persze miért ne. Tőle sose kértem semmilyen szívességet sem. Régebben 2x hallottam vissza mástól olyan dolgokat, amiket neki úgy meséltem el, hogy hát nem éppen publikus. De én még mindig naív voltam, mert úgy gondoltam, hogy nekem fontos a barátság.. Most lesz a kerek szülinapja, eddig minden hétvégén hívott, találkozzunk menjünk el együtt szoliba. Azt hiszem nála ennyi ki is fújt, ezért hívott csak, mert kellett valaki aki elkiséri. Multkor is már olyan fura volt, hogy amikor én akartam vele találkozni, az sms-emre nem válaszolt, este amikor hivtam, nem vette fel. Másnap írt, hogy bocsi későn vettem észre, hogy írtál. Szóval szülinap. A többi barátomat (nem egy baráti körből vannak) direkt lemondtam, hogy “nem bocsi nem érek rá, az E. szülinapjára vagyok hivatalos”. És nekem ez fontos lenne. Ha szülinapom, főleg kerek szülinapom van, hogy a legrégebbi barátom, akire mindig számíthattam, ott legyen!! Erre írtam neki üzenetet tegnap, hogy miképp lesz a szombat. Erre megírta, hogy a táncos barátnőjénél (akit ismer kb max fél éve) lesz piálás, aztán majd mennek a szórakozóhelyre. Szóval én szerezzek magamnak valakit, és végülis ott találkozhatunk. Eszébe se jutott az, hogy esetleg engem is meghívjon oda, csak majd esetleg összefuthatunk a buliban. Na ez eléggé mellbevágott. Amikor megírtam neki, hogy akkor én nem megyek inkább buliba, és majd az ajándékát odaadom máskor, akkor meg megírta hogy “hát végülis megkérdezhetem az Andit hogy feljöhetsz-e te is hozzá”. Mi ez? Ő szülinapja, neki kéne szervezni azt hogy a barátai ott legyenek nem? Vagy én tényleg csak ennyit érek? Hogy amikor kell valami, akkor jó vagyok? Heh, vagy most csak én dramatizálom ezt túl?

A másik: A srác, akinek “nem tetszett a feje”, biztos emlékeztek rá.. Azóta is tartottuk a kapcsolatot, én azt hittem, hogy tényleg barátilag irogat, és rájött, hogy barátilag sokkal többre megyünk, viszont ha barátilag közeledik hozzám, lehet hogy rájövök hogy ő milyen szupi pasi. Én az elmúlt 3 hétben SOHA nem írtam neki bíztatót, sosem mondtam azt hogy hopp na mégis csak tetszel, soha! Megbeszéltük hogy ma összefutunk egyet teázni. Én tényleg barátilag gondoltam, hisz így jobban tudjuk megismerni egymást nemde? Erre valahogy – már nem is tudom hogy kezdődött – szó került a szerelem-barátság témára. Ja igen úgy kezdődött, hogy mondtam hogy hol talizzunk erre elkezdte, h ogy nem hajlandó lejönni miattam Sopronba, menjek fel én. Én meg lehet hogy túl önző vagyok, de nekem az összes fiú haveromnak tökre egyértelmű, hogy udvariasságból, ha nem egy városban vagyunk, ők jönnek meglátogatni engem.. Persze nem mondom, ha már tök régóta ismernénk egymást, lehet hogy felmennék hozzá Győrbe, de így még úgy éreztem, hogy nekem ezt nem kell megtenni. Na és innen tértünk át valahogy a szerelem- barát témába, és teljesen kiakadt, hogy ja hogy csak barátságból? Akkor minek is találkozzunk egyáltalán? Barátilag msnen is tudunk barátkozni, akkor inkább ne is találkozzunk és ő inkább sokkal szivesebben van amúgyis a családjával.. Na ez is érzékenyen érintett. Persze felfogta hogy hülyeséget mondott, de most már nem érdekel. Azóta próbált párszor írni iwiwen, meg msnen hogy de találkozzunk, most már akarja, de most meg már semmi értelme ezek után amit mondott.. Háh.. Meg még azt hiszem, bennem van a multkori srác is aki annyira átbaszott, és ez valóban megérintett. Mert kedves, aranyos értelmesnek tűnt, nem is nézett ki rosszul, tökre egy hullámhosszon voltunk, és akkor egy levéllel lepattint, hogy bocsi ja igazából van valakim 🙁 Ja és találtam egy normálisnak tűnő pasit randivonalon. Azt írta vissza, hogy szerinte én nem gondolom komolyan az egészet, mert ennyi idősen senki sem gondolhat még a családalapításra meg gyerekekre, pedig ő már azt szeretne. Ezt egy levél után leszűrte, na akkor jólvan!

Nőgyógyásznál is majdnem elbőgtem magam 13.500,- Ft-ot kellett kipengetnem, tényleg azt hittem hogy gyilkolni fogok. Ugyanis csak 7.500,– ról volt szó a HPV tipizálás miatt, mert az önköltséges, meg elkell küldeni egy másik laborba stb. De hát a dokinak mot jutott eszébe hogy rendes rákszűrést is csináljunk most tehát plusz 6000. Pont volt nálam annyi pénz, utána olyannyira beszélni sem tudtam a meghökkenéstől, hogy hülyeségeket mondtam, és a doktor úr már kicsit mosolygott is rajtam, uhh.. Ja és ehhez még hozzájön a para, hogy remélem azt fogják mondani hogy NINCS Hpv a szervezetemen, vagy ha van, az a jóindulatú fajtája.. Ez a görcsölés is most csak púp a hátamon.. Ha ezt így lehet mondani…

Még egy esemény: Barátnőm aki férjnél van… Múltkor találkoztam vele meg a férjével. Hát nagyon kellemetlen beszélgetésünk volt. Persze rögtön azzal kezdték, hogy pasikkal mi ujság. És szörnyülködtek, hogy milyen hülyék a pasik. a Férj azt ajánlotta, hogy ideiglenesen álljak át a lányokra, de legalább adjak fel egy szexhirdetést, hogy legalább a “szükségleteim”- legyenek elintézve. Hát beszarás. Mintha én olyan undorító ocsmány lennék, hogy ezt nem tudom elintézni egyedül.. És persze úgy kezelik a szingliségemet, mintha beteg lennék, és segítségre szorulnék. Szánalom, komolyan mondom. Miért baj ha jól érzem így magam? A pasi aki nem tetszik is megmondta hogy juj már 2,5 éve egyedül vagy? Az nem jó. Mondtam neki hogy mer mér nem? A válasz: Hát mert az ember társas lény! PF. akkor megmontdam neki hogy ja, de inkább egyedül mint valami atomhülyével 🙂

Nos ez van most nálam.. Legyen ennél szebb napunk :o)