Hát ezt most muszáj…

2009 február 14. | Szerző: jane_wonda |

 Először is egy kis komment, utána a levél. Nem értem, a pasik hisztiznek, hogy nincs normális nő. Aztán kibújnak a bőrükből örömükben, hogy jaj de jó végre találtak egy olyan nőt aki értelmes, és normális. Aztán hirtelen előjön egy másik nő is. Na akkor mégis úgy van hogy teli van normális csajokkal a világ? Mert én levagyok szarva ilyenkor, bocsi a másikat választottam, nem értem esküszöm. Én ilyet nem szoktam csinálni senkivel. Hogy van kettő, mindkettőnek teszem a szépet, és akkor bejelentem, hogy bocsi van egy másik. Ez ennek az illetőnek nem lenne szar érzés, hogy igazából találtál egy értelmes embert, de az meg úgy találja, bár eddig máshogy mondta, hogy van tőled különb ember is.. Nos lássuk a levelet, ti mit szóltok? Én ha egy embert különlegesnek tartok, akkor azt meg is akarom rendesen ismerni, na de mindegy, most biztos az önzőség és méreg beszél belőlem.

“Nos, ahogy a címet is megadtam furcsa levél lesz. Ennek egyik kiváltó oka, amit te indítottál el utolsó leveled befejező részében. Ez pedig a találkozás. De mielőtt rátérnék a mondandómra leszögezem az elején, soha, semmikor, semmiben nem hazudtam neked. Teljesen őszínte voltam mindenben és mindig azut írtam amit gondoltam/éreztem, nem pedig azt amit hallani akartál. De szerintem ezt te is tudod, még így pár levelen keresztül is, hogy én tényleg ilyen vagyok. A saját képemet raktam fel, társkeresés céljából voltam fenn, és tényleg egyedülállóként (na ennek lesz szerepe). Mikor írtad, hogy találkozzunk olyan uhhh eszméletlen furcsa érzés lett urrá rajtam. Ez nem olyan, hogy egyik szemem nevet a másik meg sír, ez teljesen más (ezt is ki fogom fejteni). Én egy hete megismerkedtem egy szombathelyi lánnyal. A találkozás furcsa eset volt, de nem ez a lényeg. Úgy érzem ebből lesz valami. Ezt nem ragozom tovább, egyrészt tudod mit mondok, kettő nem ihnném, hogy ez a része érdekelne téged. De amit mindenképp szeretnék elmondani. Egyrészt most felvetődik benned, hogy egész eddig úgy írtam neked, hogy nekem volt valakim. Ez nem igaz. Másrészt amit akkor éreztemm mikor olvastam, hogy találkozzunk. Azz…nem tudom…egyből az ugrott be, vagyis az az érzés, hogy rohadt nagy bűntudatom lett. Olyan szempontból, hogy nem nyálasságból, de úgymond az idődet raboltam azzal, hogy írtál nekem, mert biztos vagyok benne ha tudtad volna, hogy kezd kialakulni valakivel nekem egy kapcsolat nem írsz nekem. Ez érthető. De én nem olyan vagyok és nem is úgy neveltek, hogy félrebeszéljek, illetve másokat átverjek, ezért is mondtam el ezt neked. Csinálhattam volna azt is, hogy persze találkozzunk, flörtölhettem volna stb…csak azért hogy nekem jobb legyen.
MIVEL én úgy ismertelek meg, hogy határozott, célratörő, dinamikus NŐ vagy ezért tudom 100%-ra, hogy részedről ennek a beszélgetési “kapcsolatnak” vége. Ha így lesz, ezt is megértem. Háttt…elbaszott egy kedvem van na, mit ne mondjak.
Ha nem jelentkeznél és nem lenne alkalmunk beszélni akkor szeretnék elbúcsúzni és elmondani, hogy nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Fantasztikus NŐ vagy!!!!!! Igérem ha Sopronba járok és véletlenül velem szembe jönnél, ÉN nem fogom elfordítani a fejem, inkább eszméletlenül hangosan rád fogok köszönni és hatalmas vigyor lesz a számon (amit még nem láttál)! :)”

Na persze:) No meg olyan rendi nem? Nem forditja majd el a fejét :DD  Ilyenkor elmegy a kedvem attól, hogy dinamikus fantasztikus nő legyek. Mire megyek vele? SEMMIRE..Puszi csajok!