A Titok című film természetesen csak egy kis ínyencség volt annak aki még nem látta. Könyvben tényleg jobb, de úgy a legjobb, ha valaki mind a kettőt nézi/olvassa. Viszont van most valami ami foglalkoztat. Vajon a férfiak miért maradnak az anyjuknál még 30 éves korukban is? Nagyon sok olyan pasival randiztam eddig, aki már harmincas éveit taposta, mégsem volt még saját lakása. Mi csajok, amint tehetjük ott hagyjuk anyuci szoknyáját, mert tudjuk a saját lábunkra kell állnunk. Persze könnyebb lenne a szülők pénztárcáján élni, meg ha nem kéne főznünk, takarítanunk mert anyuci “úgyis megcsinálja”. DE! Engem érdekel, hogy a pasik ebbe miért nem gondolnak bele? Az összeset egytől egyig megkérdeztem, persze csak finoman, óvatosan és kedvesen, hogy miért. A legtöbbnek az volt a válasza: jaj én csak aludni járok haza.. Nekem aztán ne mondja senki, hogy aludni jár haza. Illetve persze, én is azért járok haza, nem azért mert reggel felkelek és estig indiántáncot járok a lakásomban és rituálékat rendezek!! És az a poén, hogy akkor talán esetleg még megérteném, hogy ha közben spórolnának saját lakásra vagy legalább anyutól elsajátítanának főzési alapokat. De neeem! Egyik srác elfecsegte, hogy milyen csúcs-szuper plésztéjsönt vett magának, meg érintőképernyős telefont, meg motort is a legszuperebbet, de hát mindig le van égve. De a lényeg hogy “csak aludni jár haza”. Volt egy másik hapsi, ő azt mondta (28 éves) hogy koleszban lakik, mert az tök olcsó. És most januártól elkezd félretenni pénz lakásra, pontosan 20 ezer Ft-ot havonta.. (???) Amiből ugye már van 20 ezer, szóval már majdnem elkezdhet gondolkodni valami komolyban.. Abból majd esetleg évtizedek múlva lesz valamelyes pénz, amibe az inflációt meg ilyesmit most bele se számoljunk. Kitörölheti vele majd az aranyos kis fenekét.. És a jövendőbelijének milyen kellemes lehet felmenni hozzá a kolesz szobába, ahol 3 másik emberrel lakik.. Tényleg úgy érezheti majd hogy ez az ő kis otthona.. Ilyenkor rászoktam világítani az embereket arra, hogy ha egy pasinak volt már saját lakása, akár albérlete, akkor meg tudja becsülni ha egy nő is van mellette, mert ha anyucinál élt évtizedeken keresztül és ő mindent megcsinált, neki még csak az ujját sem kellett megmozdítania, akkor annak még a szemétnek a levivése is nagy megerőltetést jelent, viszont akinek volt már saját lakása annak megváltás, hogy csak porszívózni kell segíteni meg csak levinni a szemetet. A koleszos úriemberünk ezen filozofálásomra úgy reagált, hogy ő szépen kitakarítja mindig a szobáját, és ő olyan rendes hogy nem is állva, hanem ülve pisil. (Na de kérem?!?!?!?! Vajon én erre kiváncsi voltam? Igenis tartozzon hozzá a férfiemberhez hogy állva pisil, vagy tudomisén, de atyaég ilyet levélben elmondani!) Apám szokta erre azt mondani, hogy “persze idegesítő, hogy a nők mindenbe beleszólnak, de legalább rendre intenek minket és a hülyeségről, amire mi hirtelen felindulásból azt hisszük hogy jó dolog és megcsinálnánk/megvennénk, arról ők lebeszélnek szépen. Mi dúlunk-fúlunk, de később visszanézve örülünk, hogy lebeszéltek róla.” Szóval ennyit erről. Ne tessék szidni most engem, én nem a normális értékrendű hapsikról beszélek, hanem azokról akikkel eddig találkoztam!:)
A másik dolog ami foglalkoztat az szüleim 25. házassági évfordulója. Rendeltem nekik egy tortát, ami úgy néz ki mint egy menyasszonyi torta, és gesztenyés. Nagyon gusztán néz ki! Meg elviszem őket este meglepiként vendéglőbe. Még legalább ugyanennyi évet kívánok nekik, és magamnak is legalább ennyit, majd a jövendőbelivel:D Puszi mindenkinek!