:)

2009 január 7. | Szerző: jane_wonda |

————————————————————————–

Először is…Baromira lelkiismeret furdalásom van.. Utálok bárkit is megbántani. És olyan rossz érzés ez.. Megmondtam Schatzinak hogy nem lehet köztünk semmi.. Hogy miért? Egyszerűen nem vagyunk egymáshoz valóak.. Persze jól néz ki, meg alapjába véve normális is.. De.. Telefonálni is olyan rossz volt vele! SMS az oké, de nem smsezhetünk örökké. Meg a páromnak a hangját is szívesen hallom normál esetben.. De vele meg.. Nem tudom, olyan nem kellemes a hangja, a hanglejtése is, és próbáltam elmondani neki amit akarok és tök sokszor visszakérdezett mert nem értette mit akarok. Azt is 5ször kellett elmondanom hogy na most én lerakom a telefont mert ezt meg azt kell csinálni.. (Azt de utálom hogyha nem egyszerre gondolunk arra, hogy na most már lekéne tenni, hanem nekem ki kell már valamit találni..) Olyan borzasztó volt. Amikor felhívott igazából ugyanúgy a semmiről beszéltünk, mert nem kérdezett semmiről, vagy hogy velem mi van, vagy ami érdekelné velem kapcsolatban, hanem tényleg majdnem hogy az időjárásról kommunikáltunk.. Szóval taliztam vele mégegyszer, gondoltam ez biztos döntő lesz.. Az udvariatlanság – mint kiderült – nála alapfelszereltség. Nem csak azért volt a múltkor mert annyiban zavarban lett volna! Ugyebár volt egy befele meg kifele útunk a helyen ahova bementünk.. Befele megint állt és várta hogy magamnak kinyitom az ajtót, visszafele meg már örültem hogy na nyúl az ajtóért, de nem azért nyúlt hogy engem előreengedhessen hanem ő magának nyitotta ki, és ki is slisszolt előttem, de ott sem fogta fel az ajtót hanem ment tovább.. Rájöttem, hogy múltkor azért volt pozítiv vételű a találkozásunk, mert én pofáztam végig, ő meg bólogatott meg néha hozzászólt az egészhez mosolyogva. Viszont ugye sosem kérdezett semmit, meg magáról sem beszélt. Kértem hogy meséljen magáról is, múltkor én meséltem olyan sokat, erre a válasza annyi volt hogy “Most mit meséljek? Nem tudom…” És ennyi. Meg se próbálta erőltetni magát. Megint elvárta hogy én mondjak valamit. Kérdezgettem, hogy legalább akkor a melójáról meséljen, abba nagyon belemerült, de én meg egy idő után meg már halálra untam magamat.. Aztán megint kérdezgettem, arra meg tőmondatokban válaszolt.. Gondolkoztam azóta, tényleg már napok óta hogy hogy írjam meg ezt neki, gondoltam megírom emailben, inkább mint smsben, de azóta nem merem megnézni a mailjeimet (ma írtam neki).. Mert valahogy mégis csak rossz érzés, mert egy érző lelkű fiúkának tűnik, akinek nagyon tetszem.. (Úristen mennyi smst küldött az utolsó talink óta:(( ) Szóval vége, ennyi volt Schatz-al részemről. Ami még hozzátartozik a sztorihoz, hogy vasárnap felmentem msn-re, és “véletlenül” összetalálkoztunk ott egyik pasival akivel leveleztem még lávponthun, de aztán valahogy abbamaradt a beszélgetésünk..Elneveztem búgócsigának:D búgócsigusz azért mert valahogy a hosszas msn-ezés után spontán (igen már megint spontán vaagyok) mondtam, hogy mi lenne ha mikrofonoznánk. Azt mondta rá hogy sajna nincs mikrofonja de felhívhat telefonon.. És felhívott, és neki szexin búgós férfihangja van 🙂 Azóta is minden nap telefonáltunk, meg smsezünk, és úgy beszélgetünk mintha már ismernénk egymást.. De persze nem akarom beleélni magam semmibe, lehet nem is talizunk, viszont talán ez is egy kellő löket volt ahhoz, hogy Schatzinak megmondjam a frankót :((

Ezek után elkezdtem filozofálni magamról, és rájöttem, hogy lehet hogy tudat alatt kiakarom zárni azt hogy valakivel kapcsolatban legyek.. Mert ha megfigyelitek az utsó barátom óta, (2,5 éve lassan) összesen -igen, szám szerint – 19 pasival taliztam eddig.. 19!!! Az azért, ha külső szemlélőként nézném magam, durva.. Viszont úgy érzem, hogy amikor nem lesz a dologból semmi, akkor mindig van valaki más aki udvarol, akinek tetszem, aki “tartja bennem a lelket” és ezért sosem érzem magam egyedül, vagy magányosan. Sosem éreztem eddig azt, hogy na megpróbálok ebbe a pasiba elmélyülni hátha mégiscsak lesz belőle valami.. Persze ez csak lelkileg tart “életben”, hiszen ilyenekhez hozzátartozna a testiség is, az érintések, minden más, de úgy érzem az elmúlt 2 évben ez volt a számomra kielégítő, hogy mindig volt valaki akivel beszélgettem, leveleztem, idegesen készültem randira, jó volt-nem volt jó, aztán egy újabb ember megismerése stb.. Valahogy úgy érzem az elmúlt évben képtelen is lettem volna bárkivel olyan kapcsolatba kerülni, hogy tényleg kinyissam a szívemet felé és lazán, felszabadultan viselkedjek vele egy kapcsolatban.. És ha úgy vesszük, ennyi pasi után, hisz ők tényleg benne szerepelnek az “életem könyvében”, csak annyit tudok mondani, hogy örülök, hogy megismerhettem őket, mégha volt olyan is köztük aki jól kiszúrt velem :o) De valahogy még is úgy érzem, hogy sokat tanultam az egészből, a randikból, a levelezgetésekből, és sokat adtak nekem, mégha nem is hónapokról, évekről van szó. Úgy érzem megérte ezt tennem, és jól érzem magam így ahogy vagyok. És talán most jutottam el arra a pontra, hogy ki tudom jelenteni, igen szeretnék egy olyan pasival randizni akivel össze akarok jönni, és el tudom képzelni azt is hogy valakivel összeköltözzek, meg komolyabb legyen a kapcsolatunk egy “szimpla járásnál”… Persze eddig is ezt mondtam, de valahogy ahogy így átérétékeltem az egész elmúlt két évemet, átgondoltam mindent, filozofáltam kicsit erre jutottam, hogy eddig tudat alatt nem is vágytam rá annyira.. Féltem mindig a csalódástól. Talán a 2009-es év lesz az, ami meghozza a gyümölcsét.. Minden szempontból 🙂 Búgócsigámból nem tudom lesz e valami, mindegyik verziónak örülnék. Szeretek szingli is lenni, szeretek kapcsolatban is lenni. Szóval mostantól bármire felvagyok készülve, ha vele, ha mással… :)))

————————————————————————–